JÖTTÜNK.
LÁTTUNK.
ÖNELLÁTNÁNK.
Megfigyelések és kísérletek egy erdőökológus és egy informatikus szemszögéből
A BARKÓCA TANYA
nem mintagazdaság,
hanem egy KÍSÉRLET
a természettel való együttélésre
TÖRTÉNETÜNK
Minden egy inpulzív telekvásárlással kezdődött. Aztán azon kaptuk magunkat, hogy csaknem 3 órányi autóútra vagyunk összkomfortos otthonunktól egy 300 lelket számláló vasi faluban. Egy velünk egykorú lakókocsiban (ami ugyebár nem mai darab 🙂 ).
Az eső egyre csak esett. De hiszen ezért jöttünk a Nyugat-Dunántúlra! – emlékeztettük magunkat: van csapadék, kút, termékeny talaj, s a korábbi tulaj minden nyomát szép lassan felemésztő vadon.
A feladat adott: megfigyelni és a természet cselekvő részévé válni – ahogy a permakultúra 1. alapelve tartja. Talajt építeni és termelni, támogatni a beporzókat és betakarítani, biodiverzitást növelni és gyűjtögetni, spórolni az erőforrásokkal és befőzni, aszalni, erjeszteni…
Mindig valamit adni, mielőtt bármit elveszünk.
Célunk, hogy a tapasztalatok ne maradjanak a kerítésen belül.
NÉVADÓNK A
BARKÓCABERKENYE
A barkóca egy viszonylag ritka elegyfa, amivel főleg tölgyesekben találkozhatunk. Nem feltűnő, könnyű elsétálni mellette – de ha az ember észreveszi, hamar a szívéhez nő.
Gyümölcsei táplálékot adnak az erdei élőlényeknek, miközben a fa terjedését is segítik. Egy a sok kapcsolat közül, amelyek láthatatlanul működtetik az ökoszisztémát.
Valami ilyesmit keresünk mi is.
Nem különálló elemeket, hanem kapcsolatokat. Nem irányítani, hanem megérteni a kölcsönhatásokat.
TÖREKVÉSEINK
elvek, célok, elképzelések
Permakultúra alapelveinek követése.
Szükségleteink leskálázása.
Vegyszermentes gazdálkodás.
Régi tudás új köntösben.